Tizedik fejezet

~ Jemina szemszöge ~

Mocorogtam Justin alatt, de nem engedett. Direkt rám nehezedett, ráadásul a kezeimet is leszorította, eközben a nyakamat puszilgatta. Egyik kezét levezette a combomra, és azt markolászta. Fájt az érintése. Amikor jobban közrefogta a csuklómat, eltört bennem minden. A friss hegeim csíptek, felordítottam a fájdalomtól. S az még rátett, hogy a többi srác csak állt ott, közben nevetgéltek. Videóztak, feltehetően elég jól szórakoztak rajtam. Amikor felordítottam, Justin megint szólásra nyitotta a száját, hogy valami megalázó, s undorító megjegyzést tegyen.

- Nyugi, cica! Még nem helyeztem beléd a farkam, de nemsokára az is meglesz - kacsintott, majd csókolt volna meg, de valaki megállította.

~ Daniel szemszöge ~

Mikor Jemina hangosan felordított, megrezzentem. Arrébb álltam, hogy tisztán láthassam az arcát. Láttam rajta, hogy nagyon szenved. Justin nagyon kínozza ezt a lányt, pedig nem volt erről szó, legalábbis nem hittem volna, hogy a haverom ilyen messzire megy. Bár van benne nagyon sok pia, s biztos kanos, de ez nem mentség.

- Nyugi, cica! Még nem helyeztem beléd a farkam, de nemsokára az is meglesz - röhögött haverom, és vele együtt a többi fafej is. Csak ekkor vettem észre, hogy vérzik Jemina keze. Itt telt be a pohár. Bármennyire is gúnyoljuk, mert különálló, nem érdemel ilyen bánásmódot, főleg lány létére. Megsajnáltam Jesmina-t Odamentem az ágyhoz, és elkaptam Biebs kezét. Erősen fogtam meg, hogy le tudjam rángatni a zokogó lányról. Magammal szembe megállt a srác meglepődve, de az a perverz, erőszakos, győztes mosoly ott tengett az arcán.

- Na! Várd már ki a sorodat, hamar megdöngetem - nevetett Justin.

- Normális vagy, baszd meg? - kiabáltam vele.

- Ne kapd már fel a vizet, mert nem te vagy az első a soron - túrt bele hajába, mialatt a két barom nevetésben tört ki. Ematt meg még mindig videózta a történteket.

- Először is, Ematt - fordultam felé -, állítsd le a videót, és töröld ki, mert ha én fogom, annak nem fogsz örülni! - lettem ideges.

- Lazíts már! - szólt Ematt.

- Nem mondom még egyszer, baszd ki! - ordítottam rá, közben megtettem pár lépést felé. Kissé meglepődött, de elrakta a telefonját. Visszafordultam Jay felé, aki ismét rá volt tapadva Jeminara.

- Hozzá ne merj nyúlni! - szóltam rá.

- Mert? Mi lesz? - röhögött, s rásimított a lány combjára, aki próbált elhúzódni.

- Nem látod, hogy zokog a csaj? Ennyire elmentek neked otthonról? Ráadásul a keze is vérzik, hülye gyerek - magyaráztam. - Hagyd békén!

- Arról nem én tehetek - rántott vállat. - Viszont te is benne voltál a fogadásban, ezt nem csak én találtam ki - mondta.

- Annak már vége, meg is kaptad, amit akartál, szóval most takarodhatsz haza - léptem az ajtóhoz, s kitártam azt, közben kezemmel mutattam, hogy kifelé. Justin megfordult Jemina felé, és közelebb ment hozzá. A füléhez hajolt, súgott neki valamit, de nem hallottam. A lány megrezzent, majd rám pillantott. Ekkor Justin megindult ki az ajtón fülig érő vigyorral. Megint valami olyasmit mondott neki, ami bántó vagy fenyegető. Azt hiszem holnap elbeszélgetek vele, ha kijózanodik. A többi srác is kiment.

~ Jemina szemszöge ~

Most mentem le becsukni az ajtót, hogy ne jöjjön be több barom. Mikor csuktam volna be azt, erős fájdalom nyilalt bele a jobb kezembe. Nagyon elvérzett, ezért futottam a fürdőbe. Lemostam a picit rászáratt vért a kezemről. Utána lefertőtlenítettem, hogy azért ne legyen belőle nagy tragédia. Nincs kedvem kórházba menni, nem akarom, hogy a szüleim megtudják mit műveltem magammal. Nagyon összetörnének, főleg anya, amiért annyi mindent összehordtam neki, meg persze azért, mert eléggé durvák a sebeim, s egy anyának a gyerekét ilyen állapotban látni, nem piskóta.

Bekötöttem a vágásokat, majd rávettem egy csuklóvédőt, hogy ne lássa senki a kötést. Gondosan elpakoltam mindent, mikor kész lettem a kötözéssel. Kimentem a nappaliba, ahol egy kis rendetlenség fogadott. Összepakoltam a cuccokat, amiket levertek, vagy felborítottak, esetleg eltörtek. Mivel két poharat eléggé könnyen levertek, ami abban a szent minutumban eltört.

Mikor végeztem ezekkel, felmentem a szobámba, leültem az ágyra. S ekkor előjöttek az egy órával ezelőtt történtek. Justin hirtelen leteperése, a rám mászása. Amikor a nyakamat csókolgatta, éreztem a piaszagot leheletén, eközben erősen megszorította a kezemet. Fájt... Fájt minden mozdulata, apró kis érintése. A bunkó haverjai, akik csak ott álltak közel hozzánk, és csak nevettek a fájdalmamon. Amit levideóztak, gondolom megint az iskola szórakoztatására. Viszont ami nagyon meglepett, hogy az egyik haverja megvédett. Azt hiszem Daniel, ha jól tudom. Igazán rendes volt tőle, hogy nem hagyott tovább szenvedni. Csakhogy kiderült az, amit sejtettem. Fogadás volt, s ebben ez a Daniel gyerek is közrejátszott. Mivel érdemeltem ezt ki? Ezeregy gondolattal dőltem le az ágyamra, s ettől szenderedtem álomba.

- Jemina! Jemina! - rázogatott valaki. - Kicsim! El fogsz késni.

Lassan nyitottam ki szemeimet. Anya ült az ágyamon, és ő rázogatott, de mostanra már simgotás lett belőle. Rám mosolygott, majd adott egy puszit a homlokomra. Ettől halványan elmosolyogtam.

- Kezdj készülődni, ha a szokásos időpontodban akarsz beérni - jelentette ki.

- Mennyi az idő? - ültem fel az ágyon.

- Fél hét - válaszolta. - Hogyha kész vagy, gyere le, mert csináltam finom reggelit - kacsintott.

- Köszönöm - öleltem meg. Elmentem gyorsan lezuhanyozni, megfésülködtem, fogat, arcot mostam. Felkaptam a ruháimat magamra, végül elindultam le a lépcsőn, a táskámmal a vállamon. Lefelé menet belegondoltam, hogy milyen rossz napom lesz megint a suliban. Nem akarom őket még látni sem. A péntek estre gondolván, felállt a hátamon a szőr, a szívem összeszorult, s hatalmas nagy fájdalom vette hatalmába. Gyorsan visszafutottam a szobámba, ahol megkerestem a borzalmas napjaimat tartalmazó naplómat. Kivettem belőle az éles pengét, amit rögtön elrejtettem az egyik könyvembe. A titkos naplómat pedig visszahelyeztettem a helyére.

A suliban jó, ha vannak nyolcan. De még így is sokat mondtam. Nem hiába, hétfő van. Mivel van még 40 percem nyolc óráig, a mosdóba vettem az irányt. Lassan mentem be, előtte körül is néztem, van-e bent valaki. Szerencsémre, csakhogy nekem olyanom nincs, egy árva lélek se volt bent, rajtam kívül. Bezárkóztam egy wc fülkébe. Előkutattam a pengét. Amint megláttam, könnyek gyűltek a szemembe. Azonnal ki is törtek. Mivel a kezem már fájt, ezért a combomhoz érintettem az éles tárgyat. Remegő kézzel mélyesztettem bele a bőrömbe. Mikor már mélyen benne volt a húsomban, végighúztam. Kegyetlenül kínzott, de nem tudtam a helyzetemmel mit tenni, ami körülöttem forgott. Ez volt a menekülésem. Egészen addig cselekedtem, míg közelgő hangokat meg nem hallottam. Lábaimat felhúztam, a cuccaimat az ölembe tartottam, s néma csendben maradtam. Ekkor beléptek a helyiségbe, az ajtó pedig csapódott.

- Képzeld! Olyan jó volt Justinnal az estém - hallottam meg az ismerős hangot.

- Csak nem... ? - szólt egy másik hang.

- De igen. Megint lefeküdtünk. Szegénynek biztos borzalmas lehetett a kis stréberrel - sajnálkozott Lucy. Gondoltam hallgatózom. Nem szép dolog, de érdekesnek hangzott a beszélgetés. Megvártam, míg folytatják a csevejt, nehogy rám találjanak. Nem szeretném, ha megint elkezdenék a piszkálódást, plusz a vágásaimat még le kell tisztítani, mert folyik belőle a vér.

- Na... és nem beszélgettetek? - kérdezte a szőke. Biztos voltam benne, hogy Kelly az.

- Mármint miről? - éreztem, hogy belekezd a nem rövid beszédébe, ezért megpróbáltam felállni. - Amúgy szeretnék elmenni hozzá pénteken, addig veszek valami szexi fehérneműt - fejezte be. Lehetett érezni, hogy vigyorog.

- Kettőtökről. Rendben, akkor elkísérlek, de nem csak azt veszünk - felelte Kelly. Miközben hallgattam őket, feltápászkodtam. Egy ideig jól ment, de aztán hatalmas nagy fájdalom keletkezett a lábamba, amitől megrogytam. Összeestem. Visszaestem a wc-re, ezzel zajt csapva. A hangok megszűntek, és éreztem, hogy hallgatóznak. Ekkor már tudtam, hogy lebuktam. A tüdőm kapkodott a levegőért. A vágásaim fájdalma csak kínzott, ordítani tudtam volna, de a kezeimet a számra tapasztottam, s csak vártam a történéseket.

- Hallottad? - szólalt meg Lucy. Istenem, most segíts! - könyörögtem.

- Várjál! - majd kotorászást véltem hallani. - Jaj! Csak a telefonom volt az - kuncogott fel a másik.

- Ki volt az?

- Lexy üzent, hogy hol vagyunk.

- Akkor menjünk!

- Szerintem is.

Hangok halkulása után, a lépteknek a hangja is távolodott. Kifújtam a bent tartott levegőmet, szívem verése egyre jobban kezdett a normális tempóra váltani, csoda, hogy a vér nem fagyott meg bennem. Gyorsan összepakoltam a cuccomat, eltettem a pengét, majd lekezeltem a sebem, s indultam tesire.

Az óra megkezdődött, s persze, akik nem tesiznek, azok a sor végén állnak, én már 2 hete nem is tesizek. A tanár lassan olvassa a névsort, kezében a rotlinggal. Majd az én nevem is felcsendül, félénken felnyújtottam a kezem, mire a tanár rám nézett, majd valamit írt.

- A hölgy mikor szándékozna tesnevelés órára rendes ruhában megjelenni? - kérdezte idegesen. Én csak a kezemet szorongatva hallgattam. - Ha legközelebb nem öltözik át, akkor megfoglak buktatni, mert én nem így ismertelek meg, mindig jó voltál mindenből! - emelte fel a hangját. - Következő órára jelenjen meg a tesnevelés egyenruhájában, amennyiben ez nem fog megtörténni, akkor esküszöm, hogy meg fogom magát buktatni! - kiabálta rám idegesen, majd folytatta a névsor olvasást.

~ Pár nap múlva ~

Ment minden ugyanúgy, ahogy eddig. Szekáltak, Justin állandóan beszólogatott, röhögött rajtam. S a videó soha nem fog kitörlődni az emberek fejéből. Borzalmasak a napjaim. A pengém még mindig mellettem szolgál. Nem hagytam abba a vagdosást. A napi kajám anya főztje, amit ebédre csinál. Egyszer eszek, többször nem.

A múltkori tesi óra után összeszedtem magam, s aktívkodtam. Már amennyire tudtam a sebes lábaimmal. Mindig hosszú nadrágot és melegítőfelsőt viseltem, hogy ne látszódjanak a vágásaim.

Ma - szokás szerint - a mosdóban kezdtem a reggelem, pengével a kezemben nyugtattam magamat. Csakhogy nagyon fáj a lábam, azt hiszem rosszul vágtam el az egyik helyen magamat. Mivel annyira elvagdostam a combomat, így a már megsebzett helyeket vagdosom fel újra. A reggeli esetnél sírtam is, mert nagyon vérzett a helye. Lehet, hogy mélyebben nyomtam bele a pengét a combomba, s valamit megsebzett. Nem tudom, de most rohadtul fáj.

Most az öltöző fele vettem az irányt, mivel tesim van. Méghozzá összevont. Beszaladtam gyors a öltözőnek az egyik wc-jébe, s vetkőzni kezdtem. Pont húztam le a nadrágom, de abban a pillanatban nagyon elképedtem. Levegőt is elfelejtettem venni, mikor megláttam, hogy vérzik a lábam, körülötte pedig piros és lila színben mutatkozik meg a vágásnak a helye. Nem öltözök át. Gyorsan felrántottam magamra a gatyámat, s türelmetlenül vártam a becsengetést. Ez megtörtént két perc múlva. Hallottam, hogy a többiek elhagyták a helyiséget. Kimentem én is. Tudtam, hogy ma kint leszünk, azon a hatalmas nagy pályán, ezért oda battyogtam. Láttam, hogy a többiek tornasorban sorakoznak fel, a tanár pedig magyaráz. Pár lépés után ott voltam mögötte.

- Hol van Jesmina? - kérdezte kiabálva. Hangjában az idegesség uralkodott. Féltem, hazudnék, ha azt mondanám, nem.

- Khm - köhintettem. - Itt vagyok tanárúr - szóltam halkan, mire lassan megfordult.

- Tisztában vagy azzal, hogy késtél, és nem is vagy testnevelés ruhában ráadásul? - közeledett felém. Feljebb pillantottam, ahol kiszúrtam Justin-t. Csak vigyorgott, meg röhögött a haverjaival. Lucyék pedig megvető és lenéző pillantásokat vetettek rám. Visszanéztem a tanárra, aki dühösen pásztázta arcomat.

- Természetesen tisztában vagyok vele - bólintottam.

- Itt van a tesicuccod?

- Öhh...

- Nem hallom - mutatott a fülére.

- Igen, itt van - szegeztem le a tekintetemet a földre.

- Miért nem öltöztél át?

- Mert... mert - dadogtam. Gyerünk Jemina, most drukkolj elő valami okossal! - Fáj a lábam.

- Oh, szóval fáj a lábad - fordult vissza a többiek felé. - Tudod Jesmina - emelte rám tekintetét -, pont nem érdekel, hogy mid fáj! Ha annyira fájna, elmentél volna orvoshoz. Nemde? - mondta nagyon hangosan. - Nos, akkor óra után mehetünk fegyelmi tárgyalásra - jelentette ki.

Hirtelen lefagytam. Hogy mi? Fegyelmi tárgyalás? Az nem lehet. Megszeppentem. A többiek nagy nevetésben törtek ki, míg én megéreztem a sós cseppeket az arcomon lefolyni. Nem volt más választásom. Befutottam az öltözőbe. Odaszaladtam a cuccomhoz, pakoltam ki, mikor észrevettem... Rövidnadrág van berakva.

- A francba is! Anya! - idegeskedtem.

Eszembe jutott, hogy reggel anya pakolta be a tesicuccomat, mert késésben voltam, és megkértem rá. Nem volt más választásom, át kellett öltöznöm. Már jobban sírtam. De a könnyeim kezdtek elfogyni, ahogy az energiám is. A lábaim és a kezeim is egyaránt nagyon csúnyák voltak. Egy pillanatig elmerengtem, s végigsimítottam a combomon, de azonnal elkaptam a kezemet róla. Hangosan felszisszentem, mivel fájt az érintés. Mérhetetlenül. Valahogy összeszedtem magam, s kimentem a pályára. Megálltam a tanár mellett, de a többiek súgdolózni kezdtek, ami hozzám elhallatszott.

- Ez emós - borzongtak meg a lányok, s lenézően pillantottak rám.

- Nézd már a lábát, basszus - fintorogtak a fiúk.

- Tök undi - nyávogott Lucy. Justinra néztem, aki haverját bámulta. El volt merengve. Viszont én egyre jobban süketültem. Összemosódtak a hangok, az arcok, minden homályossá kezdett válni.

- Jesmina! Mik ezek a vágások? - hallottam meg a tanár hangját. Aztán ez volt az utolsó, amit hallottam. Majd magával ragadt a szédülés, s minden elsötétült.

_________________________________________________________________________

Sziasztok!

Niki:) vagyok. Próbáltam sietni, de mint látjátok hosszú részeket hozunk mindig. Ez pedig nem 1 órába telik. Plusz nekem is van még két blogom, s Enchilnek is.

Amúgy 10. fejezet. Már itt tartunk?! Olyan szuper. :)

Köszönjük a kommenteket, aranyosak vagytok! Most is szeretettel várjuk a véleményeteket.

A következő részért már Enchil felel. Szóval őt kell nyaggatni. :DD De biztos siet, mert ötletünk, mint a tenger, s most nagyon belejöttünk. :) <3

Kérdések:

1. Szerintetek Daniel hogy cselekedett? Egyáltalán mit gondoltok, mi lesz ebből?

2. Jemina-t megértitek vagy sem, ezek a vagdosások? Szerintetek? Csodálkoztok?